Jónás Tibor verse az Internetről:
Siker
A sikeraknák szórva,
Oly’ ritka pontú kép.
Ritkán tapos rá az,
Ki túl nagyokat lép.
A kardcsapatunk már ki sem jutott Londonba.
Új díjat vezettek be a turistáknak a Parlamentben.
A mai napig 1300 civil és közéleti személyiség fejezte ki tiltakozását Pesty László riportfilmjével kapcsolatban, amelyet a köztévé tűzött műsorra a napokban.És ráadásul nekem is fáj a jobb karom.
Amikor a “csapat” elfoglalta a terepet, az “ellenség” legyőzve, akkor kezdik a tagok egymást nyírni. Az agresszivitás beiskolázottság által fejlesztett tulajdonság, az ingerek folyamatosan működnek függetlenül attól, mik vagy kik ellen hatnak. Idővel kiderül, a szövetségben csak addig van kohézió, amíg a “csapat” együtt érvényesül. Amikor célba ér, elkezdi felfalni önmagát.
Hír: “Eperjes otthagyja az Új Színházat. Viszonya az utóbbi időben megromlott a kollégáival, a színház vezetése pedig azt nem tolerálta, hogy a szerződéshosszabbítását komoly feltételekhez kötötte.” Ugye-ugye, hogy sem a színházvezetés, sem a színházvezetéssel való együttműködés nem könnyű dolog. Eperjes menedzselt egy olyan garnitúrát, amelyikkel - mint most kiderült - nincs szakmai egyetértésben. Akkor?!… Akkor az ő ebbeli ténykedése nem szakmai, művészi alapon történt. Hanem?!… Hanem. A fagylalt visszanyal.
ALKALMI VERS
1916.
Ó, mikor oszlik már a köd?
hol késik a vigasztaló?
Örvények és sziklák között
hogy ing a kis magyar hajó!
Nekem már sírni sem szabad,
talán összerezzenni sem,
ha látom, hogy a forgatag
elkapja egy-egy kedvesem.
És átkoznom sem a vihart
s kiáltanom borzadva, hogy
csekély deszkánk talán kitart,
de drága vérünk színe fogy.
Nem volna jobb-e, magyarok,
míg rázza hab a mély kabint,
kik itt vagyunk még, egy marok
szorosan összebúni mind?
Dalolni tán vigasztalót,
s vigyázva lesni hol derül,
és szólni: „Kösd ki a hajót!”,
ha partot látnánk messzirűl?
De jaj, bajában sem barát,
magyar sem érti a magyart,
civódik mint a rossz család,
s olykor még áldja a vihart:
ó, szörnyű! még dicsérgeti,
mert rab tűrővé edz a seb,
s e néma szolgaság neki
vére vérénél kedvesebb.
Ők, amíg vérük vére hull,
úgy védik itthon a hazát,
hogy szívbe fojtják zsarnokul
a gyermekeknek igazát.
Így jártam én is - nem rege –
és úgy vagyok már, úgy vagyok,
mint rossz családnak gyermeke,
kit egyre vernek a nagyok.
De csitt! duzzogni nem szabad,
szivem! jutalmat ne keress!
Jutalmul: mindig légy szabad,
s ha nem szeretnek is: szeress!
Gondold, hogy könny és vér pereg,
s van méltóbb annyi fájdalom:
s ne sírj, ha vernek, mint gyerek,
hanem zengj, mint a cimbalom!
